Az újszülöttnél a szaglás, ízlelés, tapintás, hallás, látás érzékelései serkentik az idegrendszert. A 2-3. hónapban a baba már képes stabilan tartani a fejét. A 4-6 hónapban hason felemeli a fejét, kezeit, lábait, és a végtagokat kezdi összeütni. A 6-8. hónap a helyváltoztatás, a hengeredés, kúszás, mászás korszaka, mutatóujját csipeszként használja. A 9-12. hónapban átnyúl a test középvonalán, felegyenesedik, feláll, eldob, rakosgat. 1-2. évben az érintés, tapintás fontos szerepet kap, jár, megtervez, kivitelez tevékenységeket, felfedezi a világot. Feltérképezi a testét. 2 éves kor körül már akadályok alatt, fölött átmászik, egyedül felmászik székre, lépcsőn fel-lemászik, tárgyakat tologat, húzogat, tornyot épít.

Ha egy kisgyermek gyakran elesik, sokszor megbotlik saját lábába, akkor azt mondják, ügyetlen. Az ügyetlenséget azonban koordinációs zavar okozza. A koordináció az az összhang, amellyel az idegek és az izmok a mozgásban résztvesznek. Erre épül rá az iskolai életben a különböző részképességek zavara, a hiperaktívitás és egyéb más kellemetlen tünet is. Az agyintegrációja és koordinációja javítható olyan mértékben, amilyen mértékben gyakorolja a gyermek a funkciókat. Az időben alkalmazott mozgásfejlesztés stimulálja az agy érését. "A motoros terápiáknak előnyt kellene élveznie a diétás kúrákkal és a gyógyszeres kezelésekkel szemben" (Kiphard)

És mi a helyzet a felnőttek mozgásterápiájával?

Amikor gyermekként bizonyos tanulási kötelezettségeknek kell eleget tenni, sokkal feltűnőbb, ha valamilyen készség vagy képesség zavart szenved. Felnőttkorban már nagyjából megismerjük testünk, értelmünk reakcióit, és lehetőségeinkhez képest választunk munkahelyet, ahol valószínűbb, már nem találjuk szembe magunkat azokkal a hátrányokkal, ami zavarhatja munkánkat. Felnőttként kompenzáljuk a hiányosságokat, megszokjuk, alkalmazkodunk hozzájuk. Amikor betegségek, rossz lelkiállapotok formájában testünk üzenetet küld arról, hogy valami mégsincs rendben, nem igen írjuk a mozgás rovására. Elmegyünk orvoshoz, beszedjük a gyógyszert, balesetnél gipszbe kerül valamelyik testrészünk, - és még mindig nem gondolunk arra, ez bizony a gyermekkori problémák maradványa lehet.

Mit tehetünk ez ellen már felnőttként?

A lehető legjobb mozgás koordinációt a keleti mozgáskultúrából ismert Chi Kung, Taichi, jóga, teszi lehetővé. Ezek a mozgások sejtszinten képesek fejlődést hozni testnek, léleknek egyaránt. Aki ezeket a mozgásokat rendszeresen végzi, egészsége szilárd, mozgása kiegyensúlyozott, teste és szervezete erős lesz.

A Chi Kung, a Taichi ősi kínai gyakorlatrendszer. Célja az egészség megőrzése, a betegségek gyógyítása, a test ellenálló képességének növelése. A chi szó jelentése: levegő, légzés, energia. Az akupunktúra elmélete alapján a testben energiavezetékek (meridiánok) futnak. Minden meridián kapcsolatban van egy szervvel, melynek energiaellátásáról gondoskodik. Amikor az energia nem áramlik megfelelően, akkor túl kevés vagy túl sok energia kerül a test területeire, ahol így betegség alakulhat ki. A Chi Kung és a Taichi mozdulatai azt teszik lehetővé, hogy a meridiánokban megfelelően áramolhasson a chi. Megfelelő légzéssel és meditációval együtt történik a mozgás kivitelezése. A meditatív állapot hatványozza a gyógyulás esélyét. Az energiával való tudatos bánásmód valóban olyan "csodákat" hozhat életünkbe, amire nem is gondolunk - és ami nem is csoda.

Idetartoznak még a táncterápiának a különböző fajtái, melyben a táncmozdulatok olyan testrészeket is lendületbe hoznak, ami addig kívül maradt minden mozgás lehetőségén.