A szó eredete: a görög ?????, hómoio ("hasonló") és ?????, páthos ("érzet, érzelem, affekció, szenvedés, szenvedély") szavakból.

"Homeopátiás" elemeket különböző vallásokban, mitológiákban, egyes antik orvosok szemléletében is fellelünk, de mint gyógyítási rendszert Samuel Hahnemann (1755-1843), német gyógyszerész és orvos foglalta össze. Nem ö "találta ki", hanem megfigyeléseiből kiindulva fogalmazta meg a homeopátia elméleti alapjait, kidolgozta a sajátos potencírozott gyógyszerek (lásd a továbbiakban) előállításának technológiáját, és sok szert bevizsgált.

Tapasztalatai és elméletei jórészt kiállva az idők próbáját, ma is a homeopátiás gyakorlat kiindulási alapját képezik. A homeopátia napjainkban világszerte elterjedt, un. "szelíd" gyógymód. Egy olyan lehetséges útja a gyógyulásnak, mely egyéni módon segíti a beteg szervezetet abban, hogy az saját magát a testi és lelki kiegyensúlyozottság irányába alakítsa.

Nem külső, idegen beavatkozás, hiszen csak akkor lehet eredményes a kezelés, ha a szer valóban "homeopátiás", vagyis a páciens sajátja, lényegi hasonlatossága. A valódi gyógyulás nem lehet más, mint belső regenerációs folyamat, mely saját erőből, egyéni módon és ütemben történik.

A homeopátiás gyógyítás két alappillére az egészség/betegség felfogása, és az un. hasonlósági szabály.