Attól függetlenül, hogy mi a klinikai diagnózis, a jó homeopátiás kezelés elősegíti, hogy a szervezet öngyógyító lehetőségeinek maximumát nyújtsa. Ez egyben a kezelésnek a határát is jelenti.

Tehát: homeopátiás kezelés alkalmazható mind akut (megfázás, fertőzések, sérülések, stb.), mind krónikus (kedélybetegségek, hyperaktivitás és egyéb viselkedészavarok, fóbiák, és egyéb mentális problémák, funkcionális és szervi elváltozások, allergiák, stb.) állapotokban, függetlenül attól, hogy mi a konkrét panasz, csecsemőknél, gyermekeknél, felnőtteknél egyaránt.

Akut állapotoknál gyors javulás várható. A krónikus problémáknál hosszasabb kezelésre van szükség.  Akut, életveszélyes állapotok (légcsőelzáródás, infarktus, súlyos sérülés, valamilyen belső szerv perforációja, stb., stb.) azonnali orvosi, sebészi, ellátást igényelnek. Ezt kísérően és követően homeopátiásan lehet támogatni a gyógyulást

Homeopátiával nem lehet genetikai kódot megváltoztatni. A genetikai rendellenességekből származó kórképek a hibás információk kifejeződései (expressziói), melyek megmutatkozhatnak a fehérjeszintézistől kezdve egészen a működésbeni és szervi elváltozásokig. A génexpresszió ugyanannál a génhibánál bizonyos közös tulajdonságokon túl számos egyéni eltérést is mutat. Minden bizonnyal lehet viszont a genetikai alapproblémához gyakran társuló, egyéb megbetegedéseket, és az ezek iránti "fogékonyságokat" javítani.

Alapvetően egy adott szervezet öngyógyító képessége szab határt a homeopátia lehetőségeinek. Függetlenül a páciens korától, egy nagyon leromlott szervezet kevesebb "energiatartalékkal" rendelkezik, és kevésbé képes arra, hogy optimális állapotát helyreállítsa.

Előrehaladott, súlyos szervi elváltozások, rosszindulatú folyamatok esetén bizonytalan a prognózis. A Svájcban működő, rákos betegeket homeopátiásan kezelő Clinica St. Croce korházban esetenként áttételes daganatos állapotot is eredményesen kezelnek. Hogy a legjobb kezelés mellett mire lehet jutni, ezt mindig maga a szervezet regenerációs képessége szabja meg. Ez alapvető feltétele bármilyen javulásnak.  

Nagyon súlyos állapotokban is alkalmaznak homeopátiás kezelést, akkor is, ha ez már nem képes arra, hogy a folyamatot visszafordítsa, csupán (és ez nem kevés) az ehhez társuló testi és lelki szenvedések enyhítésére.

A homeopátiás kezelés egyetlen lehetősége a szervezet saját, természetes folyamatainak a megtámogatása. Ezek ellenében nem lehet hatni. Ennek értelmében a legjobb szerrel sem lehet "megakadályozni" pl. egy  bakteriális fertőzés esetén, hogy a szervezet egészséges védekező mechanizmusokkal válaszoljon: adott esetben hőemelkedéssel, lázzal, hányással, hasmenéssel, bizonyos fokú étvágytalansággal, váladékozással, netán köhögéssel, stb. Ezeknek a folyamatoknak az egészséges, megfelelő mértékű és tartalmú, gyors lefolyását a jó kezelés elősegíti, másrészt idővel csökken a szervezet fogékonysága a fertőzésekkel szemben.

Végül (de nem utolsó sorban) a legjobb homeopátia sem képes önmagában arra, hogy az emberre rosszabbító hatással bíró "külső körülményeket" megváltoztassa. A gyerek ki van szolgáltatva családi és iskolai körülményeinek, hasonló módon a felnőtt is az otthoni, munkahelyi, társadalmi adottságoknak, stb. S mégis: a jó, és valóban homeopátiás kezelés folyamán finoman, fokozatosan, saját, egyéni módon változnak a "belső körülmények". A maga saját képén belül mindenki jobban, kiegyensúlyozottabban tud élni. Nem csak testileg, hanem érzelmi, tudati szinten is.  Ez megnyilvánul a mindennapi "nagyobb életkedvben", a helyzetekhez való aktívabb hozzáállásban, a problémák megélésében, vagy akár azok "elengedésében", a helyzetekre való tisztább, mélyebb rálátásban, stb. Így fokozatosan egyre inkább képessé válik arra, hogy a külső körülményeket, amennyire csak lehetséges, a saját hasonlatosságára, "homeopátiássá" alakítsa.

Mert a "külső körülmények" nagymértékben a "belső körülményeket" tükrözik.